1 fejezet!-Hangulatváltozások...

Üdvözlök mindenkit a blogon!
Első Justin Bieber blogomat kezdtem, remélem elnyeri majd a tetszéseteket...
Részek hétvégenként, esetleg kicsivel később!
Jó olvasást!:)

Elena Smith

Munkából tartok haza éppen, a szokásosan unalmas, és lapos munkanapom után. Esteledik, én pedig egyedül járkálok kint, a hidegben. Félek, jobban mint akkor.
 Azóta a bizonyos nap óta, fogalmazhatnánk úgy, hogy elrablásom óta, még jobban gyűlölöm őt, és az életemet. Habár szabadon járok, zavar, hogy nem mehetek haza. Szinte minden lépésem figyeli, nem hagy önálló döntéseket hozni. Azt mondja, ha cselekedek mindent elbaszok, és mehet a sittre, attól márpedig meg kell óvnom. Helyzetem siralmas, szinte már neki dolgozom. Eltartom, fizetem a cseszett lakbért, kaját veszek, avagy főzök. Mosok és takarítok. Totál úgy, mint egy bejárónő.
A kapcsolatunk elég… Hogy is mondjam. Zavaros. (?) Néha úgy érzem, csak az eltartására kellek, na meg próbál folyamatosan megfektetni -amit cseszettül hanyagolhat, mert én ugyan soha a büdös életben nem fekszem le vele!-, olykor pedig egész normális, próbál kedves (!!!) lenni velem, ami Biebernél nagy szó. De lássuk be, ő nem változik. Sosem változott…

Nagyot sóhajtva lépek be a bejárati ajtón, kerülöm a szemkontaktust, ugyan is érzem magamon a tekintetét. Nem akarok szemeibe nézni, folyton elkábít vele, amit tud ő nagyon jól, így ki is használja „képességét”.

A ház levegőjét átjárja a füst, és a düh, amit irántam táplál. Tudom, hogy megint ivott, azt is, hogy szívott, ráadásul nem is keveset, ezért ő magát is próbálom kerülni. Ahogy hallottam, „drága” Twist, és Fredo is itt van… Ami sosem jelent jót. Megint valami cseszett nagy hülyeségen törik a fejüket, erre fogadni mernék.
- Nézd, Juss! -kapott a fejéhez Twist.- Megjött a drágánk.- vigyorodott el kajánul. Legszívesebben leütöttem volna, de féltem, hogy ittas állapotában a nyakát is kitöri, így hagytam. Annyira utálom, és ezt számtalanszor éreztetem is vele…
- Ja… A „drágánk” aki egy büdös ribanc!- tágultak ki ’Justin’ szemei, miközben ujjaiból idézőjelet formált. Nem tudtam, mit vétettem már megint. Kezdett elegem lenni, hogy mindig van valami problémájuk…

- Akkor. Kezditek, vagy kezdjem én?- vigyorgott Twist. Rosszat sejtek.
- Mi a fasz van már megint?- vetettem rájuk egy hanyag pillantást, amit így vissza tekintve nem kellett volna. Bieber arcán látszott, hogy megy fel benne a pumpa. 1. szabály: Nincs feleselés. Totál, mint a dedóban.

Habár szívesen veszekedtem volna még vele, hogy milyen piros lett a feje hírtelen, meg stb., stb., jobbnak láttam ha hagyom lenyugodni. A tűzzel játszottam és ma kedvem sem volt megégetni magam. 180 fokos fordulatot véve sétáltam ki a nappaliból és céloztam meg a lépcső első fokát, de ott megtorpantam. Fúrta az oldalam a kíváncsiság. Tudni akartam, min ügyködnek ennyire.- Amúgy…- húztam az agyukat.- Mi a téma?- huppantam le Fredo mellé, mire jól végig mért, különböző helyeken.

- Ha tudni szeretnéd, jön pár kurva, de ezen kívül semmi.- bámult maga elé Bieber, azzal a szokásos oldalvigyorával a képén. Az folyton ott virít, és semmilyen helyzetben nem lehet levakarni. Az már a végjegyévé vált, én legalább is a mosolyáról ismerem fel legtöbbször, ha nem a perverz természetéről, ami szintén hozzá tartozik már.

- Vágom…- még a padló bámulása is érdekesebbnek tűnt, hogy az igazat megvalljam. Ezután a tartalmas beszélgetés után hosszú percekig csend honolt a szobában, ezek a percek pedig lassan egy órára nőtték ki magukat. Csak bámultam, céltalanul, ők pedig vártak. Hétvége, ribancok, drog, beszívott idióta röhögések, értelmetlen beszélgetések, hülye hangok órákon át, aztán felzabálják a hűtőt és lelépnek. A megszokott nóta, ami kissé már irritál.

Kicsit kinyúltam, elvoltam lazulva, mikor nyitódott az ajtó, és a szokásos „szőke, plasztik, kiteszem a csöcsöm” csajok léptek be rajta, akik láttán összes izmom megfeszült. Kezdődött a „móka”, az én legnagyobb örömömre…
- Smith, nem akarsz lelépni?- kérdezte Fredo, miközben az egyik lányt…khmm. Nőt méregette.

- Tudod Alfredo, én még mindig itt lakom.- hüledeztem a hallottakon. Én takarodjak el? Meg még a faszt…- Mehetnétek ti, vagy csináljátok szokásosan. Nem fogok zavarni, engem érdekelnek már a kicseszett ügyeitek.- forgattam meg szemeimet, majd idegesen feltrappoltam a szobába. Folyamatosan ugráltatnak, ráadásul ezt a borzalmat is végig kell hallgatnom. Haza akarok menni…!

A lehető leghangosabban csaptam be az ajtót, amire kaptam megjegyzést is.

- Ne vergődj már, basszameg!- kiáltotta Bieber.

- Szopjál faszt, csicska!- ordítottam vissza, majd a biztonság kedvéért kulcsra zártam szobám ajtaját.

Unottan nyomkodtam a távirányítót, próbáltam valami rendes filmet, vagy ahhoz hasonlót találni. Semmi értelem, fejlődik a világ, de komolyan!
Telefonom nyomkodtam, mikor „érdekes” hangokra lettem figyelmes. Úgy tudtam, direkt nyögetik őket. A kurva szájukat…

A hangok nem hagytak alább, sőt név kiáltások is társultak az eseményekhez. Akár a kiéhezett kutyák. Kicsit meg is sajnáltam a ribancokat, de hát a munka, az munka alapon, hagytam hagy szenvedjenek. Hát basszus…akkor is hagyják már abba!
- Kuss már!- kiáltozásom süket fülekre talált, de még milyen süketekre.- Fogd már be, szoptasd magad máshol! Kurva anyád!- kiáltoztam tovább, mire csend lett. Nem az a nyugodt csend, inkább a feszült, valamint a sejtelmes. Tudtam, ezt most nem úszom meg szárazon.
Ahogy tippeltem, ajtómon dübögés hallatszott, féltem, talán betöri az ajtót. Én csak ültem ott, és vártam, mi történik. Lehet, hogy megenyhül a szíve, de ennek még csak minimális esélyét sem látom. Felhúztam, és addig nem hagy, míg nem szembesülök az eredménnyel.

- Smith! Vagy kinyitod az ajtót, vagy esküszöm betöröm!- fenyegetőzött.- A kurva anyád, nyisd már ki ezt a baszott ajtót!- arcom fal fehér lett újabb szólásán. Anyám vette szájára, míg én egy piszkos lotyóét. Kis különbség azért van, legalább is szerintem.

Nem akartam jobban felidegesíteni, így is balhés volt már a helyzet. Csak rontottam volna rajta, ha tovább ellenkezek. Óvatosan oda sétáltam, majd elfordítottam a kulcsot, ő pedig berontott. Egy ideig csak bámult rám, idegesen, de nem bírt magával, meg a hülye indulataival. Hirtelen csattant keze az arcomon, én pedig értetlenül fogdostam ütésének helyét.

- Ennyiért? Komolyan ennyiért? Gratulálok…apád büszke lenne rád!

- Így jár az, aki elbassza a kedvem. Ribanc!- köpte oda a szavakat, majd feldúltan távozott. Annyira nem értem. Sosem fogom megérteni…

Másnap.

Fájó szemmel ébredtem, nagyon úgy tűnik álomba sírtam magam. Azt viszont nem tudtam értelmezni az este folyamán, hogy mi a jó istenért sírok én a görény miatt? Annyira utálom, hidegen hagy a sok hülyesége. Mégis éjszakákat bőgök át Bieber miatt. Faszt fogok miatta kiakadni. Csináljak már magammal valamit…
Unott fejjel ültem fel az ágyon, körülbelül 2 perc szemdörzsölés után. Mikor teljesen kitisztult a kép idegesen körbenéztem, a különös Bieber illatok miatt. A kedvenc fotelemben nem várt személyt véltem felfedezni: azt, akit most a pokol tüzére kívánok.
- Csá Mrs. Éjszaka végig bőgtem és most úgy teszek mintha mi sem történt volna Smith.- gúnyolódott.
- Viszlát, Bieber.- álltam fel a lehető legnyugodtabban- és kellő magabiztossággal- Mit akarsz?
- Kiruccanásra vagyunk hivatalosak.- válaszolta elváltoztatott hangon.
- Nem így beszélek.
- Ennyi?- kerekedtek el szemei. Hiányolja a faggatózást, meg a hisztit.
- Ja.
- Semmi kérdés, vagy kiakadás, hogy „Justin, baszd meg! Én nem megyek sehova.”?- értetlenkedett.
- Baszd meg, süket vagy? Nincs több mondani valóm.- förmedtem rá kifejezéstelen arccal.
- Ez az én Elenám.- csapta össze tenyerét, majd nagy vigyorral az arcán kisétált. „Elenám”? Ezt meg mi lelte? Megcsapta a szél?
Nem bírom felfogni ép ésszel a hangulatváltozásait, ráadásul még követni sem tudom őket. De őszintén, ki tudná? Még ő sem érti mit akar, nincs tisztában azzal az egész helyzettel, amiben ő maga is él. Veszélybe sodorja magát, engem, és a haverjait…a családjának még csak színét sem látni. Talán ez az oka? A családja, meg az eltitkolt múltja miatt viselkedik úgy, mint egy terhes nő? Én már ezt sem tartom lehetetlennek…